Botanikai leírás

A közönséges orbáncfű honos Európában, a mérsékelt égövi Ázsiában, az Indiai-szubkontinensen, Észak-Afrikában. A Bükk hegységben is bőséggel terem. Korábbi népes megnevezése Szent János füve, mivel első virágzása általában június 24-re János, illetve Iván napjára esik. Lágy szárú évelő növény. A leveleket a fény felé tartva sok áttetsző pont figyelhető meg rajtuk, amelyek illóolajtartók, szélükön fekete mirigypontok találhatók. Innen ered a perforatum megnevezés. Népies neve (lyukaslevelűfű) is erre utal. Aranysárga virágai 20-25 mm átmérőjűek, a hajtások végén bogernyőben állnak, szirmain mirigypontok vagy csíkok találhatók.

A hazánkban vadon előforduló Hypericum fajok közül kizárólag a közönséges orbáncfüvet gyűjtjük, termesztjük. Gyuri bácsi kertjében 2012-ben megkezdtük kísérleti termesztését.

A gyógynövények gyűjtése, betakarítása növényismeret nélkül nem végezhető. Ennek hiányában gyakori és számtalan esetben súlyos következményekkel járó tévedések, mérgezések történnek. A gyógynövények, fűszerek gyűjtése növényfajoktól és növényi részektől függően sajátos módon és időben történik. Többnyire az egyes növényi részek szolgáltatnak drogot(levél, gyökér, termés). A drogelőállításra egész növényt ritkán gyűjtenek, mert nem biológiailag értett állapotban, hanem technikailag éretten történik. Ez az állapot a növényeknél a legkülönbözőbb időben és stádiumban van. Ezzel magyarázható, h az egyes részek nyugalmi míg más részek vegetációs időszakban szedhetők. A kiváló minőségű drog előállításának alaptörvénye a maximális hatóanyag-tartalom.

A növények az ember élete szempontjából játszott szerepe és jelentősége hozta magával, hogy az ismereteket összefoglalják, és a növényeket valamilyen áttekinthető rendszerbe sorolják. Így osztották fel először fás és lágyszárú csoportokra a növényeket (előfordulási hely, hatóanyag). Ezeket az egy tulajdonságon alapuló rendszereket mesterséges rendszerkenek nevezik, melyek a növények rokonságát nem tükrözik.

A természetes - rokoni alapon álló - rendszerezés elvét Cesalpino a XVI. században említette, mikor kijelentette, hogy a növényeket hasonlóságuk és különbözőségük alapján kell vizsgálni és rendszerezni. Emellett a gyógyhatás vagy egyéb gyakorlati hasznuk csak melléktulajdonságok. A rokonsági fok megállapítása nem hasonlóság, hanem a származás alapján történik.

• Gombák
• Harasztok
• Magvas növények

1. Nyitvatermők
2. Zárva termők
   
   a., Egyszikűek
   b., Kétszikűek

radix-cis                             = gyökér ( Belladonnae radix)

rhizoma-ae                          = gyökértörzs (Valerianae rhizoma)

tuber-eris                           = gumó (Aconiti tuber)

bulbus                                = hagyma (Alii sativi bulbus)

herba-ae                            = virágzó vagy terméses levélszár (Menthae piperitae herba)

folium-ii                             = levél (Menthae piperitae folium)

flos-res                             = virág, virágzat (Chamomillae flos)

semen-inis                         = mag (Ricini semen)

fructus                              = termés (Anisi vulgaris fructus, Cynosbati fructus)

lignum                                = fa (Juniperi lingum)

frons                                  = ágvág, ágcsúcs (Juniperi frons)

cortex                                = kéreg (Frangulae cortex)

bacca-ae                            = bogyó (Sambuci bacca)

stipes-itis                           = kocsány (Cerasi stripes, Visci stripes)

gemma-ae                          = rügy (Populi gemma)

caput                                = toktermés (Papaversis caput)

Strobulus-i                         = toboz (Lupuli strobulus, strobuli)

stigma-ae                          = bibe (Croci stigma)